ἔλλειψις
ἔλλεραἔλλειψις, εως
(ἡ)
I manque, insuffisance,
p. opp. à ὑπερϐολή, Plat. Prot. 356a ; à ὑπεροχή, Arstt. Phys. 1, 4, 1,
etc. ||
II t.
de gr.
1 ellipse, omission d’un mot, Dysc.
Synt. 117, 19
Bkk. ; Gal. 2,
78a ; Clém. 2, 524 a Migne ||
2 omission d’une lettre
(p. ex. ἕταρος
pour ἑταῖρος)
Triphiod. 25 ;
Drac. 159,
14.
Étym.
ἐλλείπω.