ἐμπνευματώδης

ἐμπνευμάτωσις

ἔμπνευσις
ἐμπνευμάτωσις, εως () []
1 action de gonfler, Plut. M. 905c ; Ath. 53c ||
2 action de donner des vents, Gal. 2, 52 ; Diosc. 1, 19 ; 2, 26.
Étym. ἐμπνευματόω.