ἐνταῦθα

ἐνταυθί

ἐνταυθοῖ
ἐνταυθί [ῑ] att. c. ἐνταῦθα, Ar. Ach. 152 ; Dém. 830, 18 ; avec insert. de γε, ἐνγεταυθί, Ar. Th. 646.