ἐπικίνδυνος
ἐπικινδύνωςἐπι·κίνδυνος, ος, ον
[ῡ]
1 qui n’est pas en sûreté,
précaire, Hdt. 6,
86 ; Dém. 948,
2 ; ἐν ἐπικινδύνῳ γίγνεσθαι,
Thc. 1, 137,
être en danger ; ἐπικίνδυνον ἦν μή,
avec un mode subord. Hdt. 7, 239, il était à
craindre que ||
2 dangereux,
périlleux : ἐπ. στρατεία,
Plat. Rsp.
467d ;
ἐπ. ἔρις, Xén.
Mem. 4, 6,
10 ; Plat. Leg. 736c, expédition, querelle dangereuse ; ἐπικίνδυνόν ἐστι, Arstt.
H.A. 7, 12, 2,
il y a danger ||
Cp. -ότερος, Xén. An. 1, 3, 19.