ἐπίσκιος
ἐπισκιρτάω-ῶἐπί·σκιος, ος,
ον :
1 act. qui fait ombre, qui cache, gén. Soph. O.C. 1650 ||
2 pass. ombragé, obscurci, obscur (lieu, demeure,
etc.) Plat.
Rsp. 432c ; Arstt. H.A. 6, 15, 6 ; Plut.
Mar. 39 ;
fig. βίος ἐπ.
Plut. M.
135b, vie
retirée (lat. vita
umbratilis).
Étym.
ἐπί, σκία.