εὐαής

εὔαθλος

Εὔαθλος
εὔ·αθλος, ος, ον :
1 act. qui combat avec honneur ou succès, Pd. I. 6, 1 ||
2 pass. glorieusement disputé, A. Pl. 5, 363.
Étym. εὖ, ἆθλον.