εὐέμπτωτος

εὐεμπτώτως

εὐέμφρακτος
εὐεμπτώτως, adv. avec inclination ou disposition à, avec εἰς ou πρός et l’acc. Diosc. Iob. p. 45 ; Gal. Hipp. et Plat. 5, 4 ; Chrys. 3, 571 Migne.