εὐεμπτωσία

εὐέμπτωτος

εὐεμπτώτως
εὐ·έμπτωτος, ος, ον, qui se laisse facilement aller à, enclin à, avec εἰς ou πρός et l’acc. Ptol. Tetr. 164, Gal. 5, 157a, b.
Étym. εὖ, ἐμπίπτω.