εὐμελιτέω-ῶ

εὐμελῶς

εὐμένεια
εὐμελῶς, adv. harmonieusement, Phil. 1, 410 ; Mach. (Ath. 577d) ||
Sup. εὐμελέστατα, Moschion Mul. pass. 12, p. 24.
Étym. εὐμελής.