εὐμοιρία

εὔμοιρος

εὐμοίρως
εὔ·μοιρος, ος, ον :
1 bien partagé, heureux, Call. Del. 295 ; Anth. 6, 278 ; Luc. J. conf. 19 ||
2 qui a une part de, Plat. Conv. 197d.
Étym. εὖ, μοῖρα.