εὔοχθος

εὔοχος

εὐοψέω-ῶ
εὔ·οχος, ος, ον :
1 qui tient solidement, ferme, Hpc. Art. 808 ||
2 facile à maintenir, Hpc. 779b ||
Sup. -ώτατος, Hpc. 779b.
Étym. εὖ, ἔχω.