εὐποτμέω-ῶ

εὐποτμία

εὔποτμος
εὐποτμία, ας () heureux sort, bonheur, Protag. (Plut. M. 118e) ; Plut. Arist. 21 ; Luc. D. deor. 15, 1 ; El. N.A. 11, 40.
Étym. εὔποτμος.