εὐπραγῶς

εὔπρακτος

εὐπραξία
εὔ·πρακτος, ος, ον :
1 pass. facile à faire ou à obtenir, Xén. An. 2, 3, 20 ||
2 act. qui réussit, heureux, Man. 1, 352 ||
Cp. -ότερος, Xén. l. c. ||
E Ion. εὔπρηκτος, Opp. H. 5, 63.
Étym. εὖ, πράσσω.