εὐπεψία

εὐπηγής

εὔπηκτος
εὐ·πηγής, ής, ές, bien ajusté, d’où bien bâti, solide, fort, Od. 21, 234 ; Hpc. 609, 11 ; A. Rh. 2, 1017 ; 3, 236 et 1235.
Étym. εὖ, πήγνυμι.