εὐσχιδής

εὔσχιστος

εὐσχολέω-ῶ
εὔ·σχιστος, ος, ον, bien fendu ou facile à tendre, Th. H.P. 5, 6, 3 ||
E Poét. ἐΰσχιστος, Anth. 6, 227.
Étym. εὖ, σχίζω.