εὐώδης
εὐωδίαεὐ·ώδης, ης, ες, qui
exhale une odeur agréable, odoriférant, Il. 3, 382 ; Od. 2, 339, etc. ; Pd. N. 11, 41 ; O. 7, 32 ; Eschl. Pers. 617, Ag. 597 ; Eur. Med. 841 ; Xén. An. 4, 4, 9 ; Plat.
Tim. 50e ; τὸ εὐῶδες, Arstt.
An. 2, 9, 11,
bonne odeur ||
Cp. -έστερος, Plat. Hipp. ma. 290e.
Sup. -έστατος, Hdt. 3, 112 ; Plat. Phædr. 230b.
Étym.
εὖ, ὄζω.