εὐ·ωπός, ός, όν : 1 beau à voir, beau, Eur. Or. 918 ; DP. 1075 ; Babr. 124 || 2 qui voit bien ou qui voit de loin, en parl. des yeux, Arstt. G.A. 5, 1, 38 ; El. N.A. 5, 47 ; 8, 12 || Cp. -ότερος, El. N.A. 5, 47. Étym. εὖ, ὤψ.