εὐῶπις

εὐωπός

εὐωρία
εὐ·ωπός, ός, όν :
1 beau à voir, beau, Eur. Or. 918 ; DP. 1075 ; Babr. 124 ||
2 qui voit bien ou qui voit de loin, en parl. des yeux, Arstt. G.A. 5, 1, 38 ; El. N.A. 5, 47 ; 8, 12 ||
Cp. -ότερος, El. N.A. 5, 47.
Étym. εὖ, ὤψ.
εὐ·ωπός, οῦ () n. d’un poisson, Opp. H. 1, 256.
Étym. εὖ, ὤψ.