ἐξαίρετος

ἐξαιρέτως

ἐξαιρέω-ῶ
ἐξαιρέτως, adv.
1 d’une manière choisie, remarquablement, Arr. Epict. 1, 6, 12 ||
2 spécialement, Plut. M. 667f.
Étym. ἐξαίρετος.