ἑορταστής

ἑορταστικός

ἑορτή
ἑορταστικός, ή, όν, qui concerne une fête, de fête, solennel, Plat. Leg. 829b ; Luc. Am. 1 ; Alciphr. 3, 57.
Étym. ἑορτάζω.