ἱππομανία

ἱππομάραθρον

ἱππομαχέω-ῶ
ἱππο·μάραθρον, ου (τὸ) [ᾰᾰ] grande espèce de fenouil, fenouil sauvage, plante, Th. H.P. 6, 1, 4.
Étym. ἵ. μάραθρον.