ὑγροκέλευθος

ὑγροκέφαλος

ὑγροκοίλιος
ὑγρο·κέφαλος, ος, ον [] hydrocéphale, c. à d. dont la tête est pleine d’eau, Arstt. Probl. 1, 16, 2 ; Procl. Ptol. p. 237.
Étym. ὑ. κεφαλή.