ὑπνώσσω

ὑπνωτικός

ὑπνωτικῶς
ὑπνωτικός, ή, όν :
1 somnolent, Arstt. Somn. 3, 17 ; Probl. 3, 25 ||
2 soporifique, Arstt. Somn. 3, 9 ; Plut. M. 652c ; τὸ ὑπνωτικόν, Plut. Cæs. 34, narcotique ||
Sup. -ώτατος, Arstt. Probl. 3, 25.
Étym. ὑπνόω.