ὑπόκυφος

ὑποκύω

ὑποκώλιον
ὑπο·κύω (seul. part. ao. moy. fém. ὑποκυσαμένη) féconder, d’où au moy. devenir ou être grosse, Il. 6, 26 ; Od. 11, 254 ; Hés. Th. 308 ; en parl. d’animaux, devenir ou être pleine, Il. 20, 225.