Ἥϐη

ἡϐηδόν

ἡϐητήρ
ἡϐηδόν, adv. dans l’âge de la jeunesse, dans l’âge où l’on porte les armes, Hdt. 1, 172 ; 6, 21 ; DS. 3, 54 ; Luc. V. auct. 14.
Étym. ἥϐη, -δον.