ἰσχνοφωνία

ἰσχνόφωνος

ἰσχνόω-ῶ
ἰσχνό·φωνος, ος, ον :
1 qui a la voix grêle ou faible, Hpc. 955e; Gal. 9, 73 ; Plut. M. 89b ||
2 qui bégaie, Hdt. 4, 155 ; Arstt. Probl. 11, 30 ; Plut. M. 405b.
Étym. ἰ. φωνή.