ἰσοκληρονόμος

ἰσόκληρος

ἰσοκλινής
ἰσό·κληρος, ος, ον [] qui a obtenu un héritage égal, une part égale ou, p. suite, un sort égal, Plut. Lyc. 8.
Étym. ἴ. κλῆρος.