κανδύταλις

κάνειον

κάνεον-οῦν
κάνειον, ου (τὸ) []
1 corbeille, Od. 10, 355 ||
2 couvercle en osier pour certains vases, Hpc. 596, 14, etc.
Étym. ion. et épq. c. le suiv.