κατάφαρκτος

καταφαρμακεύω

καταφαρμάσσω
κατα·φαρμακεύω [μᾰ]
1 empoisonner, acc. Plut. Dio. 3 ; fig. hébéter au moyen de philtres, ensorceler, acc. Plat. Phædr. 242e ||
2 farder, acc. Luc. Am. 39.