κναφεῖον
κναφεύςκναφεῖον ou
γναφεῖον, ου
(τὸ) [ᾰ]
atelier de foulon, Lys. 97, 38, etc. ;
Plut. Cic.
1 ||
E Anc. att. κναφεῖον ;
att. réc. γναφεῖον, Lys. l. c. ; cf. CIA. 2, 817, a, 28 (358 av.
J.-C.) ; v. Meisterh. p. 58, § 27,
1 ; ion. κναφήϊον, Hdt. 4, 14.