κοναϐέω-ῶ
κοναϐηδόνκοναϐέω-ῶ [ᾰ]
1 résonner, retentir,
en parl. de corps métalliques,
Il. 15, 648,
etc. ||
2 renvoyer l’écho,
retentir, Il. 2,
334, etc. ; Od. 17, 542 ; Hés. Th. 840 ||
E Seul. prés. 3 sg. κοναϐεῖ,
Anth. 11, 144,
et ao. 3 sg. κονάϐησε, Il. 15, 648 ; Od. 17, 542 ; Hh. Merc. 54 ; Hés. l. c.
Étym.
κόναϐος.