κρομμυογήτειον

κρόμμυον

κρομμυοξυρεγμία
κρόμμυον, ου (τὸ)
1 oignon (Allium cepa L.) plante, Il. 11, 630 ; Od. 19, 233 ; Hdt. 4, 17 ; Ar. Ran. 654, etc. ; Xén. Conv. 4, 7 ; Th. H.P. 7, 4 ; prov. κρόμμυα ἐσθίειν, Bias (DL. 1, 83) manger de l’oignon, c. à d. pleurer ||
2 τὰ κρόμμυα, le marché aux oignons, Eup. 2-1, 550 Meineke ||
E Non att. κρόμυον, Il. Od. ll. cc.