μετοχή

μετοχικός

μετοχικῶς
μετοχικός, ή, όν, de participe : τὸ μετοχικόν, Eust. Il. p. 32, 33, etc. ; DH. 6, 791, 868 Reiske, etc. ; Dysc. Pron. 340c, Adv. 554, 9, etc. le participe.
Étym. μετοχή.