ναοφύλαξ

ναπαῖος

Νάπαρις
ναπαῖος, α, ον []
1 rempli de vallons, boisé, Soph. O.R. 1026 ; Eur. H.f. 958 ||
2 qui réside dans les vallons boisés, El. N.A. 6, 42, etc.
Étym. νάπη.