ναυαρχέω-ῶ

ναυαρχία

ναυαρχίς
ναυαρχία, ας ()
1 commandement d’un vaisseau ou d’une flotte, Thc. 8, 20 et 33 ; Xén. Hell. 1, 5, 1 ; 2, 1, 6 ||
2 suprématie maritime, Arstt. Pol. 2, 12, 5 ||
3 flotte, Lyc. 733.
Étym. ναύαρχος.