ναυκληρία

ναυκληρικός

ναυκλήριον
ναυκληρικός, ή, όν :
1 de pilote, Ath. 207c, etc. ; τὰ ναυκληρικά, Plat. Leg. 842d, genre de vie d’un pilote ; ὁ ναυκληρικός, Plut. M. 787a, pilote ||
2 d’armateur, Luc. D. mer. 2, 2.
Étym. ναύκληρος.