ναυκληρικός

ναυκλήριον

ναύκληρος
ναυκλήριον, ου (τὸ)
1 navire frété, Dém. 690 fin ; Plut. M. 234f ||
2 station pour les navires, Eur. Rhes. 233 au pl.
Étym. ναύκληρος.