νυμφαγέτης

νυμφαγωγέω-ῶ

νυμφαγωγία
νυμφαγωγέω-ῶ []
1 conduire la fiancée, Pol. 26, 7, 10 ; DH. 11, 41 ||
2 p. ext. conclure un mariage, Plut. Sol. 20.
Étym. νυμφαγωγός.