ὀδοντοφόρος

ὀδοντοφυέω-ῶ

ὀδοντοφυής
ὀδοντοφυέω-ῶ, faire ses dents, Hpc. Aph. 3, 25 ; Plat. Phædr. 251c ; Arstt. H.A. 7, 10.
Étym. ὀδοντοφυής.