οἰκέτις

οἰκεύς

οἰκέω-ῶ
οἰκεύς, έως, ion. ῆος ()
1 parent, Il. 5, 413, etc. ; Od. 17, 533 ||
2 serviteur, Od. 4, 245, etc. ; Soph. O.R. 756 ; Sol. (Lys. 10, 19).
Étym. οἶκος.