οἰκτιρμός

οἰκτίρμων

οἰκτίρω
οἰκτίρμων, ων, ον, gén. ονος, compatissant, miséricordieux, Thcr. Idyl. 15, 75 ; Anth. 7, 359, etc. ; NT. Luc. 6, 36 ; Jac. 5, 11.
Étym. οἰκτίρω.