ὀφέλλω

ὄφελμα

ὄφελος
ὄφελμα, ατος (τὸ) accroissement, d’où avantage, Soph. fr. 926 Dind. (ὀφέλλω 2).
ὄφελμα, ατος (τὸ) balai, Hippon. fr. 51 (ὀφέλλω 3).