οὐρανοδρομέω-ῶ

οὐρανόεις

οὐρανόθεν
οὐρανόεις, όεσσα, όεν [ᾰν]
1 du ciel, céleste, Man. 4, 273 ||
2 du palais de la bouche, Nic. Al. 16.
Étym. οὐρανός.