οὐρανόεις

οὐρανόθεν

οὐρανόθι
οὐρανόθεν [] du haut du ciel, Od. 5, 294 ; 6, 281 ; 9, 69 ; Hés. Th. 761 ; ἀπ’ οὐρανόθεν, Il. 21, 199 ; Od. 11, 18 ; Hés. Sc. 384 ; ἐξ οὐρανόθεν, Il. 8, 19, etc. ; κατ’ οὐρανόθεν, Orph. Lith. 595, m. sign.
Étym. οὐρ. -θεν.