παρακεκινδυνευμένως

παρακέλευμα

παρακέλευσις
παρακέλευμα, ατος (τὸ)
1 encouragement, exhortation, DH. 6, 47 ||
2 précepte, maxime, Plat. Leg. 688a, etc. ; cf. παρακέλευσμα.