πέμπω

πεμπώϐολον

πεμφηρίς
πεμπ·ώϐολον, ου (τὸ) broche à cinq pointes pour faire cuire les victimes, Il. 1, 463 ; Od. 3, 460 ; Ps.-Hdt. V. Hom. 37.
Étym. πέμπε, ὀϐελός.