πεπλανημένως

πεπλασμένως

πέπληγα
πεπλασμένως, adv. :
1 d’une manière travaillée, p. opp. à πεφυκότως, Arstt. Rhet. 3, 2, 4 ||
2 artificiellement, p. opp. à ἀληθῶς, Plat. Rsp. 485d.
Étym. πλάσσω.