φιλόμαστος

φιλομαχέω-ῶ

φιλόμαχος
φιλομαχέω-ῶ [ῐᾰ] aimer à combattre, Plut. Pomp. 65, Cæs. 52, etc. ; en mauv. part, être batailleur, Plut. Fab. 5, etc. ; fig. Plut. M. 122b, 195d.
Étym. φιλόμαχος.