φιλόπατρις
φιλοπάτωρφιλό·πατρις, ιδος,
ιν (ὁ, ἡ)
[φῐ] qui aime son pays,
DS. Ep.
11 ; Plut.
Cic. 49 ;
Anth. 7, 235 ;
Cic. Att.
9, 10 ; τὸ
φιλόπατρι, Plut. M. 119c, l’amour de son pays ||
E Acc. -ιν, Pol. 1, 14, 4 ;
Luc. Per.
15, etc.
Étym.
φ. πατρίς.