φιλότεκνος
φιλοτεχνέω-ῶφιλό·τεκνος, ος,
ον :
1 qui aime ses enfants,
Eur. H.f.
636 ; Ar.
Th. 752 ;
Arstt. Nic.
9, 7, 7 ; Plut.
Æmil. 6 ;
τὸ φ. Plut.
M. 93f, c. φιλοτεκνία ||
2 qui aime ses petits,
Hdt. 2, 66 ;
Arstt. H.A.
6, 11, 2 ; Call. Cer. 84 ||
Cp. -ότερος, Arstt. Nic. 9, 7, 7 ;
Spt. 4 Macc.
15, 5 ; sup.
-ότατος, Plut.
M. 213e, Æmil. 6 ; Naz. 1, 904b ; Horap. 1, 53.
Étym.
φ. τέκνον.