Πλαθάνη

πλαθανίτας

πλάθανον
πλαθανίτας [ᾰᾰῑᾱ] adj. m. πλ. ἄρτος ou πλακοῦς, Philox. (Ath. 643c, conj.) pain ou gâteau fait sur un plateau. V. πλατανίτας.
Étym. πλάθανον.